Tudósítás a 3. napról

Nehéz és rövid éjszaka után ébredtünk, ugyanis az előző esti táncháznak köszönhetően a gyerekek kissé túlpörögtek… Mindenki alig várta már a tátrai kirándulást. Az izgalmasnak ígérkező lanovkázás azonban sajnos elmaradt, mert előre nem látható műszaki okok miatt a felvonó nem működött. Újratervezés következett: az ótátraüredi fogaskerekű kárpótolt minket! A sikló végállomásától a Tar-pataki vízesésig rövid gyalogtúrával jutottunk el, hatalmas köveken ugrálva, mint a hegyi kecskék. Ez idő alatt számtalanszor eleredt az eső és kisütött a nap, ilyen hangulatban élveztük az óriás hegység nyújtotta gyönyörködtető látványt. Útközben csak egyetlen medvével találkoztunk – farkasszemet néztünk vele, majd megcsillant bronz testén a napsugár. ;-)

A 2500 méter magas havas csúcsokat magunk mögött hagyva délután Thököly Imre síremléke előtt tisztelegtünk Késmárkon. Megnéztük a várat, ahol született és siettünk tovább a másik nagy szepességi városba, Lőcsére. Erőnk és időnk fogytán volt, de még megnéztük a híres városházát és egy pillanatra a Fekete város című filmben éreztük magunkat.  Felettünk tornyosult a Szent Jakab templom a maga gótikus mivoltában, méltó testvér öccse a kassai Szent Erzsébetnek. Lőcsei Pál mester világhírű szárnyasoltára láttán még a legvirgoncabbak is csendben maradtak a fáradtság vagy az áhítat miatt.

Későn és éhesen érkeztünk haza, sokan mégsem fogyasztották el a vacsorájukat. Lehet, hogy sok volt a kanyar?!